Knizner B. Sylvia - Daniella

Egy gyönyörű hanggal megáldott kamaszlány a Balaton partján pillantja meg a nagy Őt. Ebben nem is lenne semmi különös, de ez a férfi már nem gyerek, mert javában benne van a középkorban. Ráadásul, mint később kiderül, nem is akárki, hanem az új zenetagozatos iskolában, épp a lány osztályfőnöke, aki ragaszkodva elveihez, próbálja magát távol tartani a szerelmes kamasztól. Vajon sikerül a tanárnak ellenállnia diákja közeledésének? És hová tűnik a lány egyik napról a másikra? Kibontakozik még közöttük az igazi szerelem? 

- Jó reggelt! - Cintia mosolyogva odaállt a férfi elé.

- Viszont. - felelte egykedvűen Patrik. Látszólag Cintia szépsége cseppet sem keltette fel az érdeklődését, és mintha meg sem ismerte volna a lányt. Ám, mikor megpillantotta Dellit, egy halvány mosoly suhant végig a száján.

- Kár, hogy úgy eltűnt este, a java még csak azután jött. - csacsogta Cintia - Képzelje, Delli...

Daniella riadtan és egyben figyelmeztetően oldalba bökte nővérét, ám az rá sem hederített, csak tovább fecsegett.

- Delli énekelt Doddal, azt a gyönyörű lassú számot, a "Kék ég"-et. Szenzációs volt! Dod teljesen el volt ragadtatva tőle.

- Csakugyan? - Patrik szeme kedvesen megcsillant, ahogy végignézett Dellin, de a következő pillanatban már a bódéhoz fordulva rendelte a pizzáját.

Cintia ekkor oldalra pillantott, és mikor nem messze tőlük megpillantotta a tegnap esti lovagját, hirtelen már nem is érdekelte annyira Patrik és a húga románca, mert váratlanul a fiúhoz rohant. Delli tétován nézett nővére után, ám ez esetben jobbnak látta, ha egy másik bódénál vesz magának ennivalót, így nem lesz útban senkinek sem. És mikor már a kezében volt egy ínycsiklandozó hot-dog, elindult keresni egy ülőhelyet, hogy nyugodtan elfogyaszthassa a reggelijét. De alig ült le, egy hatalmas árny jelent meg fölötte.

- Kár, hogy nem hallottalak az este. - foglalt helyet önkényesen Patrik a lánnyal szemben. - Biztosan élvezetes volt, mert valóban szép hangod van.

- Tetszik a hangom? - kérdezte zavartan a lány, miközben tehetetlenül a virslijével babrált. Olyan görcsbe rándult a gyomra, hogy egy falatot sem volt képes lenyelni.

- Igen, de ezt nem titkoltam eddig sem.

- És csak a hangom?

Patrik beleharapott a pizzájába, és mikor felnézett, még a tekintete is nevetett a lányra, mégsem felelt.

- Nos? Szerintem nem tettem fel nehéz kérdést. - Dellinek minden erejére szüksége volt, hogy bátornak és merésznek tűnjön. De hiába szerette volna, a hangja még így is elcsuklott kicsit.

- Hány éves is vagy? Tizenöt? Én harminc. De amilyen hülye vagyok, még ezt sem tudom kimagyarázni.

- Ezt igennek vehetem?

A férfi még egyszer végignézett Dellin, de ez a pillantás most teljesen más volt, sokkal mélyebbre hatóbb, sokkal könnyedebb. Mégis. A tekintete előbb a lány ruhájának kivágásán állapodott meg, és csak utána nézett ismét a szemébe, száját kaján vigyorra húzva. - Egy menetre?

Daniella döbbenten meredt Patrikra, beletelt egy kis időbe, mire eljutott a tudatáig, hogy mire gondolt a férfi. Érezte, hogy elönti a düh, és nem értette, hogy hogyan lehet egy ilyen aranyos, jóképű pasi ennyire közönséges. Nagyon csalódott, ezért sietve felállt, és még a reggelijét is otthagyva elindult vissza a nyaralóba. Várta, hogy Patrik visszahívja, vagy utána megy, hogy megmagyarázza, hogy nem úgy értette... de tudta, hogy ez nem fog bekövetkezni, és nem marad más, mint az üres magány.